MI LESZ VELED, NAGYEGYHÁZ?

  "Összeomlóban a német egyházak

A politika adja a megértés kulcsát ahhoz a kérdéshez, hogy Németország egyházi élete miért esett az akadálytalan progresszivista nyomulás látszólagosan könnyű zsákmányául. Ennek a politikának a működési mechanizmusát a protestáns vonalon mutatom meg.

Az anyagi zsarolási tényező

Az egyházi adók Németországban már régóta nem fedezik az egyházi szükségleteket. Emiatt a keresztény egyházak különböző államsegélyekre szorulnak. Mivel a szociális intézményrendszer elemei (kórházak, idősotthonok) legnagyobb részben egyházi fenntartásban vannak, az államnak sem érdeke az egyházak összeomlása. Az így kanalizált támogatást azonban az állam püspökökön és különböző Kirchenratokon (egyházi tanács) keresztül folyósítja. 

Paradox módon a valódi evangéliumi protestáns hitet képviselő gyülekezetek képesek az önfenntartásra, és ezen indok alapján éppen őket zárják ki az állami segélyezésből.

A belegyházi megaláztatás

Ilyen közeg mellett a kiürülő templomok liberális lelkészeinek csak egyetlen dolgot kell tudniuk: kinek köszönhetik még a német viszonyok között is igen jónak számító fizetésüket. Kompenzálásképpen „magas műveltségüket” és az egyház (valójában maguk) társadalmi vezérszerepét hangoztatják önfényező módon. A valóságban azonban olyan ócska, megvehető eszközök, akiknek segítségével a püspök mindig képes lesz többséget létrehozni a különböző zsinati szervekben. 

Ez a kreált többség teszi ki megalázó leszavazási és lelki zsarolásoknak az igazi evangéliumi protestáns hitűeket, akik elé csúfoló megoldási lehetőséget is adnak: „Miért nem mentek el szabadegyháziaknak?”

Azok kitartóbbjai pedig minden megkeseredettségük mellett is felemelik a fejüket, és azt válaszolják: „Miért mi mennénk ki onnan, ahol valójában mi vagyunk otthon?!”

A belegyházi degenerálódás

Quinton Caesarnak a legutóbbi nürnbergi evangélikus Kirchentagon (egyházi nagygyűlés) bemutatott produkcióját az igei elhatárol(ód)ás és a biblikus rendre utasítás elmaradásának ordító csendje követte. Az esemény beszámolóit végigböngészve azonban korántsem ezt a „prédikációt” tartom a legrosszabbnak. Volt itt ugyanis mindenfajta modernizált „prófétai cselekedet”. Az „Érezzétek [más fordítás szerint : „ízleljétek”] és lássátok meg, hogy jó az Úr!” (34. zsoltár 9. verse) mottója alapján a mindenfajta emberi érzékekre ható mezítlábas ösvények, pszichodrámák, fényképerdők, festett kövek, fényeffektek stb. azonban mindenről szóltak, csak a bűnből valósággal megszabadító isteni kegyelem evangéliumáról és az „igehirdetés bolondságáról” (I. Korinthusi levél 1. rész 21. vers) nem..."

forrás:Összeomlóban a német egyházak (magyarnemzet.hu)